Utazások 2019: Brüsszel

Brüsszel

2019. október 14-17.

Előkészületek:

Egy Erasmus-projekt első találkozójára utaztunk Brüsszelbe, így aránylag rövid volt az előkészítés fázisa. Először megvettük a repülőjegyet, szerencsére az idő rövidsége ellenére is aránylag kedvező áron, aztán szállást kerestünk. Ági egyik ismerőse Brüsszelben dolgozik, ő ajánlott egy nagyon jó lakást az airbnb-n, központi fekvésű, a belváros és a suli között, közel egy metróállomáshoz. Mivel nem turistaként mentünk, a többi előkészület nem a különböző programokra, nevezetességekre vonatkozott, hanem a szakmai felkészülésre.

Okt. 14.

Hajnali kettőkor keltem (fél óra alvás után), Ágiék fél háromkor jöttek értem. Felmentünk Pestre, Vecsésen, egy őrzött parkolóban letettük az autót, onnan egy kisbusszal vittek át bennünket Ferihegyre. 6.15-kor indult a gépünk, 8 után már le is szálltunk. Egy kisbusz várt bennünket, ami bevitt Charleroi-ból Brüsszelbe. Először néhány fiatalt kitettünk az Európai Parlament épületénél, ezért elég sokáig tartott, mire a kedd reggeli dugóban a házunkhoz értünk. Egy szép, századfordulós épület (bár a házigazdánk szerint ennél valószínűleg régebben épült), gyönyörű előcsarnokkal, de borzasztóan szűk csigalépcsővel. Szerencsére Tibor még fel tudta vinni a bőröndöt a lifttel, de aztán többé nem működött a felvonó, és nem is javították meg másnap estig. A lakás világos, nagy belmagasságú, tágas polgári lakás, gyönyörű fapadlóval. Egy óriási, amerikai típusú nappali, konyhával és egy kis olvasósarokkal, valamint egy növényekkel teli erkéllyel, 2 nagy hálószoba (egyik a házigazdánké), és egy kisebb szoba a bejárat mellett (ebben laktam én). A fürdőszoba is óriási, dupla mosdóval és káddal, óriási ablakokkal, melyek a parkra néznek, viszont függöny nélkül. A házigazda, Richárd, egy romániai magyar Nagybányáról, egy parlamenti képviselőnek dolgozik, már több mint 10 éve Brüsszelben él. Lepakoltunk, aztán siettünk, mert 11-kor találkoztunk Révész Nórival, Ági ismerősével, aki szintén Brüsszelben él, és a Parlamentben dolgozik. Vállalta, hogy bevisz minket a Parlament épületébe, így olyan helyekre is bejuthatunk, ahová a turisták nem. Megnéztük a magyar képviselők postaládáját, voltunk egy bizottsági tárgyalóteremben, be is ültünk a székekbe, megnéztük a tolmácsok fülkéjét is. Nóri sokat mesélt az itteni életről, azt mondta, kb. ötezren dolgoznak csak ebben az épületben. Az egész olyan, mint egy kisváros, van itt fodrász, konditerem, gyógyszertár, még mosoda is. Voltunk egy kávézóban, aminek a székei különböző élénk színűek voltak, ez volt a Mickey Mouse-kávézó, Nóri szerint egyszer lecserélték a székeket modernebbre, de a dolgozók visszakövetelték a kicsit retró, valóban Mickey-egérre hasonlító design-t. Az egyik folyosón különböző művészeti alkotásokat állítottak ki, Magyarországot egy óriási Herendi-váza képviselte. Ezután egy kebabosnál megebédeltünk, Nóri ajánlotta, tényleg finom volt a kaja, én csirkenyársat ettem sült krumplival. Ezután metrójegyet vettünk, nem volt egyszerű, előbb egy kártyát kellett venni, azt viszont nem árultak a metróállomáson, aztán kimentünk a Heysel-stadionhoz. Mivel Ágiék már voltak fent, így egyedül váltottam jegyet az Atomium-ba. (2015-ben, amikor itt voltunk, pont bezárt, mire ideértünk, ezért akkor nem tudtam felmenni.) 1958-ban épült, a kilenc gömb az akkori 9 belga tartományt jelképezi, (ma már 10 tartomány van), egyébként pedig a vaskristály atomszerkezetének 9 atomját jelképezi, 165 milliárdszoros nagyításban. 102 méter magas, egy gömb átmérője 18 méter, és Európa leggyorsabb liftje visz fel a legtetejére. Ezt nem próbáltam ki, inkább lépcsőn közlekedtem. Óriási élmény volt, végigjártam minden gömböt, az egyikben volt egy kiállítás az építéséről, elég sok képpel, úgy láttam, akkoriban még egy kabinos drótkötélpálya is működött itt. Egy másik teremben Brueghel-kiállítás volt, a híresebb képeiből kiválasztottak egy-egy jellemző részletet, azt térbeli figurákkal ábrázolták. A gömbök között mozgólépcsőn vagy lépcsőn kellett mozogni, némelyik mozgólépcső annyira meredek és sötét volt, hogy szinte ijesztő élmény volt. Főleg, hogy néha még villódzó fények és hanghatások is színesítették az élményt! Az ajándékboltban találtam egy képes albumot két euróért, igaz holland nyelven, de azért megvettem. Ezután metróval visszamentünk a központba, megnéztük a Grand Place-t, gyönyörűek voltak a házak, az arany díszítés csillogott a napfényben. Ezután megkerestük a Jeanneke Pis-t, a pisilő kisfiú lány változatát, 1985-ben készült, egy félreeső kis sikátorban van, egy rács mögött a falban. Ezután hazasétáltunk, a házunk éppen a Cinquantenaire-park közelében, a Diadalív mellett áll. A parkban tartották 1880-ban a Belgium fennállásának 50. évfordulójára rendezett kiállítást, a diadalívet is ekkora tervezték, de végül csak 1904-ben készült el. Bevásároltunk egy közeli szupermarketben, aztán otthon megvacsoráztunk. Este még sokáig beszélgettem Richárddal, mesélt a történelemről, a politikáról, a belgák nyelvi megosztottságáról, megtudtam például, hogy Belgium egyik hivatalos nyelve a német!

Okt. 15.

Reggel korán keltünk, metróval és a 8-as villamossal kimentünk a suliba. A Woluwe St. Pierre negyedben áll, a Parc de Sources (vagyis a Bronnenpark) és a Park de Woluwe között, egy modern lakónegyedben. A suli (a Collége Jean XXIII.) francia nyelvű, mellette áll egy flamand iskola. Mi voltunk az elsők (az olaszok persze késtek), 9 után kezdtük a munkát. Meghallgattuk a prezentációkat, egy előadást a pénzügyi kérdésekről. Az ebéd hidegtál volt, különböző sonkák, pástétomok, sajtok, péksütemények, finom volt. Az ebédhez belga sört ittunk, egy kicsit én is megkóstoltam, érdekes íze volt, erősebb volt, mint gondoltam. Ebéd után folytattuk a találkozót, megbeszéltük az időpontokat és a helyszíneket. Ötkor átsétáltunk egy érdekes kávézóba, ami tulajdonképpen egy könyvesbolt, több különböző épületben, más-más tematikával. Beszélgettünk egy ideig, aztán mi fél hétkor elbúcsúztunk, mert hétkor kezdődött egy jazz-koncert a magyar intézetben. Ezt szintén Nóri fedezte fel, előre regisztrálni kellett. A magyar nagykövet nyitotta meg a koncertet, négy különböző nyelven, magyarul, franciául, angolul és flamandul. Az együttes magyar és belga zenészekből állt, (Nóri szerint a dobos 86 éves!), nagyon jó zenét játszottak, még Bujtor István emlékére is előadtak egy dalt. Hangulatos volt az épület is, a rusztikus téglafal erős kontrasztot alkotott a plafonra rögzített piros esernyőkkel. A teremben kiállítás is volt, a budapesti Parlament építésének fázisairól, az épület történetéről, dekorációjáról láttunk plakátokat. 9-kor ért véget a koncert, metróval hazamentünk, aztán alvás.

Okt. 16.

Szerdán folytatódott a munka a suliban, meghallgattunk egy beszámolót egy már működő mentori programról, aztán Ági beszélt az eTwinningről. Ebédre szendvicseket kaptunk, rengeteg féle volt, még rákot is ettünk. Délután szekciókban dolgoztunk, a koordinátorok a pénzügyeket beszélték meg, mi pedig a mentorok kiválasztásáról beszéltünk. 4-kor végeztünk, hazamentünk, 7-kor újra találkoztunk a Skievelat nevű étteremben. Finom vacsorát ettünk, én csirkenyársakat kértem keleti mártással, különleges íze volt. A szakadó esőben kerestük egy ideig a metróállomást, végül aztán busszal mentünk haza.

Okt. 17.

Reggel korán keltünk, a bőröndöt is magunkkal vittük a suliba (furcsa volt, hogy most nem volt akkora tömeg a metrón és a villamoson). Délelőtt lezártuk és értékeltük a találkozót, 10-re már végeztünk is, így elmentünk sétálni a suli környékére. Megtaláltuk a Woluwe-folyót, a Szent Péter templomot, és bementünk egy óriási élelmiszerboltba, ahol vettem joghurtot ebédre. A transzfer 12.15-kor érkezett, gyorsan kiértünk a reptérre. Kicsit késett a gépünk, fél négykor szálltunk fel, szakadó esőben. Pesten viszont gyönyörű idő volt, negyed hatkor leszálltunk, este fél nyolc után pedig már otthon is voltunk.

Okt. 14.