Sopron

Sopron

2019. május 22-24.

Máj. 22.

Reggel fél 8-kor indultunk Csongrádról, dél körül értünk Pannonhalmára. A megbeszélt időpontnál hamarabb értünk oda, de szerencsére fogadni tudtak bennünket az apátságban, mert szakadt az eső, így nem sok mindent tudtunk volna kint csinálni. Először bementünk az apátság templomába, ahol sok érdekességet megtudtunk az idegenvezetőtől, például, hogy miért lépcsőzetes a templom szerkezete, elmesélte a történetét, azt, hogy hogyan restaurálták. A monostor alapítói egyébként prágai szerzetesek voltak, akik 996-ban telepedtek meg Pannónia hegyén. (A Pannonhalma szót Kazinczy használta először 1823-ban.) Az első templom helyén 1224-ben szentelték fel a ma is látható bazilikát. Érdekes, hogy a főbejárata nem a külvilágra néz, hanem a szerzetesek kerengőjére, innen vonultak át a templomba. Amikor II. József 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a bencések is elhagyták Pannonhalmát. 1802-ben visszatérhettek, annak fejében, hogy megígérték, részt vesznek a középiskolai oktatásban. A szerzetestanárok képzéséhez szükség volt egy könyvtárra is, melynek alapkövét 1825-ben tették le, és amely a legnagyobb Európában. Idegenvezetőnk mesélt a könyvtár használatáról, a szerzetesek életéről, és ami minket, tanárokat és diákokat a legjobban érdekelt, a gimnázium működéséről. Ezután Fertőbozra mentünk, ott volt a szállásunk a Gloriett panzióban, egy olyan házban, amely egykor a Széchenyi család fürdőháza volt. Este még felmentünk a Gloriett-hez, ami egy kis kilátó, és szép kilátás nyílik innen a Fertő-tóra. A kilátó 1802-ben épült József nádor tiszteletére, aki gyakran kirándult ide.

Máj. 23.

Reggeli után Sopronba utaztunk, egy szálloda parkolójában hagytuk a buszt, majd besétáltunk a városközpontba. Kiselőadásokból megismertük Sopron történetét és néhány fontos épületét. Hallottunk a népszavazásról, ami miatt Sopront a leghűségesebb városnak nevezi, a Kecske templomról, a Storno-házról, melynek első tulajdonosa eredetileg kéményseprő volt, és a gazdag családok padlásait járva kapott kedvet a műtárgyak gyűjtéséhez.  Ezután elsétáltunk az Orsolya-térre, ahol megnéztük a Lábas-házat, melynek alagsorában egykor mészárszékek működtek, és hat különböző átmérőjű boltíves nyílásáról kapta a nevét, az előtte álló Mária-kutat, melyet tulajdonképpen kiengesztelésként emeltek egy szerzetest ért oktalan támadás miatt, valamint megnéztük a Szent Orsolya-templomot, amely a rendház és az iskola között áll. Egy pizzériában megebédeltünk, aztán Fertőrákosra utaztunk. A kőfejtőben végigjártunk egy tanösvényt, ahol a Fertő-Hanság Nemzeti Park állat- és növényvilágával ismerkedtünk, majd a Témaparkban megnéztünk egy őslénytani és kőzettani kiállítást és sokat megtudtunk a lajtamészkő bányászatáról. Ebből az anyagból készült számos épület Bécsben és Pozsonyban. Ezután megnéztük a Barlangszínházat. Még az öltözőkben is voltunk, az idegenvezető sok sztorit mesélt a színházi életről. A Barlangszínházat egyébként az 1930-as években Dohnányi Ernő karmester és zeneszerző fedezte fel, először hangversenyeket, majd 1970-től kezdve színházi előadásokat is rendeztek itt. Ezután lementünk a kikötőbe, hajókáztunk egyet a Fertő-tavon, közben találkoztunk egy német nyugdíjas csoporttal is. Vacsora után néhány diákkal túráztunk egyet, megkerestük a híres hársfasort, végigsétáltunk rajta Nagycenkig, aztán az autóúton hazagyalogoltunk. A hársfasort 1754-ben telepítette Széchenyi Antal és felesége, 2,6 km hosszú és 7 méter széles. A végén (ahonnan mi indultunk) áll Erdődy Hanna síremléke, aki Széchenyi Béla felesége volt és gyermekágyi lázban halt meg. Sajnos, a síremléket nem láttuk, de így is nagy élmény volt végigsétálni a fasoron, amit érdekes módon két vonatsín is keresztez.

Máj. 24.

Reggeli után busszal átmentünk Nagycenkre, megnéztük a Széchenyi kastélyt. Az idegenvezető sok érdekes dolgot mesélt a legnagyobb magyarról, kiemelte, honnan indult (fiatalon az arisztokraták gondtalan és nemtörődöm életét élte) és elmondta, milyen találmányok, újítások fűződnek a nevéhez. Beszámolt a politikai pályájáról is, valamint halálának rejtélyes körülményeiről.  Közben megnéztük a kétszintes kastélyt, a földszinten a korhűen berendezett termeket, az emeleten pedig az interaktív kiállítást. Volt egy terem, ahol táncolni is lehetett. A kastély egyébként a maga korában modernnek számított, vízöblítéses WC és gázvilágítás is volt benne. A kastélykertben megnéztük Széchenyi lovának, Pokolnak a sírját, sőt betévedtünk az istállókhoz is, de kiderült, hogy ezt csak bizonyos napokon lehet megnézni. Ezután hazaindultunk, de közben megálltunk Veszprémben, megebédeltünk, aztán Balatonfűzfőn boboztunk. Ötkor elindultunk haza és este fél kilenckor már Csongrádon voltunk.

Képek röviden

Máj. 22.

Pannonhalma

Fertőboz

Máj. 23.

Fertőboz

Sopron

Fertőrákos

Máj. 24.

Fertőboz

Nagycenk

Veszprém

Balatonfűzfő