Sopron
2019. május 22-24.
Máj.
22.
Reggel
fél 8-kor indultunk Csongrádról, dél körül értünk Pannonhalmára. A megbeszélt
időpontnál hamarabb értünk oda, de szerencsére fogadni tudtak bennünket az apátságban,
mert szakadt az eső, így nem sok mindent tudtunk volna kint csinálni. Először
bementünk az apátság templomába, ahol sok érdekességet megtudtunk az
idegenvezetőtől, például, hogy miért lépcsőzetes a templom szerkezete,
elmesélte a történetét, azt, hogy hogyan restaurálták. A monostor alapítói
egyébként prágai szerzetesek voltak, akik 996-ban telepedtek meg Pannónia
hegyén. (A Pannonhalma szót Kazinczy használta először 1823-ban.) Az első
templom helyén 1224-ben szentelték fel a ma is látható bazilikát. Érdekes, hogy
a főbejárata nem a külvilágra néz, hanem a szerzetesek kerengőjére, innen
vonultak át a templomba. Amikor II. József 1786-ban feloszlatta a
szerzetesrendeket, a bencések is elhagyták Pannonhalmát. 1802-ben
visszatérhettek, annak fejében, hogy megígérték, részt vesznek a középiskolai
oktatásban. A szerzetestanárok képzéséhez szükség volt egy könyvtárra is,
melynek alapkövét 1825-ben tették le, és amely a legnagyobb Európában.
Idegenvezetőnk mesélt a könyvtár használatáról, a szerzetesek életéről, és ami
minket, tanárokat és diákokat a legjobban érdekelt, a gimnázium működéséről.
Ezután Fertőbozra mentünk, ott volt a szállásunk a Gloriett panzióban, egy
olyan házban, amely egykor a Széchenyi család fürdőháza volt. Este még
felmentünk a Gloriett-hez, ami egy kis kilátó, és szép kilátás nyílik innen a
Fertő-tóra. A kilátó 1802-ben épült József nádor tiszteletére, aki gyakran
kirándult ide.
Máj.
23.
Reggeli
után Sopronba utaztunk, egy szálloda parkolójában hagytuk a buszt, majd
besétáltunk a városközpontba. Kiselőadásokból megismertük Sopron történetét és
néhány fontos épületét. Hallottunk a népszavazásról, ami miatt Sopront a
leghűségesebb városnak nevezi, a Kecske templomról, a Storno-házról, melynek
első tulajdonosa eredetileg kéményseprő volt, és a gazdag családok padlásait
járva kapott kedvet a műtárgyak gyűjtéséhez. Ezután elsétáltunk az Orsolya-térre, ahol
megnéztük a Lábas-házat, melynek alagsorában egykor mészárszékek működtek, és
hat különböző átmérőjű boltíves nyílásáról kapta a nevét, az előtte álló Mária-kutat,
melyet tulajdonképpen kiengesztelésként emeltek egy szerzetest ért oktalan
támadás miatt, valamint megnéztük a Szent Orsolya-templomot, amely a rendház és
az iskola között áll. Egy pizzériában megebédeltünk, aztán Fertőrákosra
utaztunk. A kőfejtőben végigjártunk egy tanösvényt, ahol a Fertő-Hanság Nemzeti
Park állat- és növényvilágával ismerkedtünk, majd a Témaparkban megnéztünk egy
őslénytani és kőzettani kiállítást és sokat megtudtunk a lajtamészkő
bányászatáról. Ebből az anyagból készült számos épület Bécsben és Pozsonyban. Ezután
megnéztük a Barlangszínházat. Még az öltözőkben is voltunk, az idegenvezető sok
sztorit mesélt a színházi életről. A Barlangszínházat egyébként az 1930-as
években Dohnányi Ernő karmester és zeneszerző fedezte fel, először
hangversenyeket, majd 1970-től kezdve színházi előadásokat is rendeztek itt. Ezután
lementünk a kikötőbe, hajókáztunk egyet a Fertő-tavon, közben találkoztunk egy
német nyugdíjas csoporttal is. Vacsora után néhány diákkal túráztunk egyet,
megkerestük a híres hársfasort, végigsétáltunk rajta Nagycenkig, aztán az autóúton
hazagyalogoltunk. A hársfasort 1754-ben telepítette Széchenyi Antal és
felesége, 2,6 km hosszú és 7 méter széles. A végén (ahonnan mi indultunk) áll
Erdődy Hanna síremléke, aki Széchenyi Béla felesége volt és gyermekágyi lázban
halt meg. Sajnos, a síremléket nem láttuk, de így is nagy élmény volt
végigsétálni a fasoron, amit érdekes módon két vonatsín is keresztez.
Máj.
24.
Reggeli
után busszal átmentünk Nagycenkre, megnéztük a Széchenyi kastélyt. Az
idegenvezető sok érdekes dolgot mesélt a legnagyobb magyarról, kiemelte, honnan
indult (fiatalon az arisztokraták gondtalan és nemtörődöm életét élte) és elmondta,
milyen találmányok, újítások fűződnek a nevéhez. Beszámolt a politikai
pályájáról is, valamint halálának rejtélyes körülményeiről. Közben megnéztük a kétszintes kastélyt, a
földszinten a korhűen berendezett termeket, az emeleten pedig az interaktív
kiállítást. Volt egy terem, ahol táncolni is lehetett. A kastély egyébként a
maga korában modernnek számított, vízöblítéses WC és gázvilágítás is volt
benne. A kastélykertben megnéztük Széchenyi lovának, Pokolnak a sírját, sőt betévedtünk
az istállókhoz is, de kiderült, hogy ezt csak bizonyos napokon lehet megnézni. Ezután
hazaindultunk, de közben megálltunk Veszprémben, megebédeltünk, aztán
Balatonfűzfőn boboztunk. Ötkor elindultunk haza és este fél kilenckor már
Csongrádon voltunk.
Máj. 22.
Pannonhalma
Fertőboz
Máj. 23.
Fertőboz
Sopron
Fertőrákos
Máj. 24.
Fertőboz
Nagycenk
Veszprém
Balatonfűzfő
